“Anya csak egy van!” – ez az egyik kedvenc mondásunk, természetesen Anyukámmal. Jelentése: Anya  szeret és támogat, miközben én az álmaimat kergetem. Vagyis a legnagyobb májusi hőségben hajlandó sofőrködni, a fél lakást kellékként bepakolni az autóba, fotózni, stylist-kodni, unokát nevettetni és a térdig érő fűben rohangálva masnikat igazítani :D.

Igazi családi vállalkozás kellett ahhoz, hogy az Orsival közös álmunk – a baba-mama piknik – megvalósuljon. Egy hétig tervezgettük, mi hogy legyen, közben én aggódva figyeltem az időjárás-előrejelzést, de nem volt igazán okom aggodalomra, minden nap hétágra sütött a nap. Megtaláltuk a kedvenc mezőnket, aminél ideálisabb fotózási helyszínt nem láttunk azóta sem. Kiválasztottuk a ruhákat, Anyukámmal megvarrattuk a fiúk csokornyakkendőjét. Mivel két kis anyatejen élő lurkóval is számolnunk kellett, ezért gondos tervezést és időzítést igényelt a fotózás.

Végre eljött a nagy nap, megérkeztünk a helyszínre. A nap megfelelő szögben sütött, a fiúk jókedvűek voltak. Beállítottam az állványt, szegény Anyukámnak magyarázgattam, hogyan komponálja a képet és nyomkodja a fényképezőgépen az exponáló gombot. Dőlt rólunk a víz, de mindent a cél érdekében …. nekiálltam felrakni a baldachint a fára. Az első ág, amit kinéztem a terepszemlekor, letört. Kénytelen voltam fára mászni, de nem ment, a cipőm talpa nagyon csúszott. Orsi odajött és bakot tartott, próbált feltolni, de ekkor őrült nevetésben törtünk ki. Aki ismer, az tudja, hogy nálam ez nem 1 percig szokott tartani ;). Emlékszem ott lógtam a fán, iszonyatosan röhögtünk, éreztem, hogy Orsi már alig bír tartani, amikor végül erőt vettem magamon és sikerült a baldachint felakasztani a következő faágra …. kezdődhetett a fotózás!

Anyukámé minden dicsőség, az alábbi csoportképet ő készítette :).

Minden tervezés/szervezés ellenére a kisfiam az első tíz perc után álomba szenderült a fa árnyékában, amit utólag nem bántam, mert bármennyire hihetetlen, de születése óta ez volt az első alkalom, hogy hason fekve kaptam őt lencsevégre :D.

Amíg Milán szundikált, addig Orsiról és Dávidról készítettem képeket. Dávid, édes kis Nyuszifül! Hát nem ellenálhatatlan kis szívtipró ezzel a csokornyakkendővel?

Csodálatos érzés együtt babázni és osztozni örömben vagy nehézségek okozta bánatban. Figyelni, ahogy a fiaink hónapról-hónapra fejlődnek és egyre inkább csak levesznek minket a lábainkról a kedvességükkel, huncutságukkal ;).

“A halandóknak adott legédesebb szavak: anya, otthon, mennyország.” Ez az egyik kedvenc idézetem! Hálás vagyok azért, hogy Anya lehetek és otthont teremthetek. Azért, hogy fotózhatok és megörökíthetek soha vissza nem térő pillanatokat, egy kis földi mennyországot. Hálás vagyok az őszinte barátságért, ami Orsihoz köt és a feltétlen támogatásért, amit a családom részéről kapok, hogy megvalósíthassam az álmaimat!

4 thoughts to “Baba-mama piknik

  • Lilla Balogh

    Nagyon szépek a képek, remek munka, es olyan meghitt a hangulatuk…. Nameg gratuláció a babákhoz neked is és Orsinak is… 😀

    Reply
    • Inez

      Köszi Lilla 🙂

      Reply
  • Orsi

    Köszönöm ezeket a mesés képeket, de az élményt még jobban köszönöm! ♥
    És Anyudnak is! 🙂

    Reply
    • Inez

      Én köszönöm, hogy partner vagy a sokszor megvalósíthatatlannak tűnő ötletekben 🙂 A fiúkról nem is beszélve <3 Mit szólnál egy őszi szülinapos ünnepléshez?

      Reply

Leave a comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *