Üvöltő szelek

Amikor még angol nyelv és irodalom szakos egyetemista voltam és a vizsgaidőszakban Emily Brontë Üvöltő szelek  c. regényét olvastam, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezeket a kietlenül szép tájakat úgy fogom ismerni, mint a tenyeremet. Olyanról pedig végképp nem álmodoztam, hogy majd összehoz a Sors egy olyan kedves párral, ahol a menyasszony rajong ezért a regényért és ez ihleti majd az általam róluk készített vadromantikus jegyesportrékat. A Dublinból a hegyek felé vezető utak mindegyike gyönyörű. Az igazi élményt az adja, hogy minden kanyar valami új felfedeznivalót tartogat számunkra: gyönyörű szakadékokat, háborítatlanul legelésző barikat, hatalmas sziklákat, páratlan színekben pompázó, kies vad vidékeket. Aki járt már Írország tájain tudja, hogy milyen szeles tud lenni az idő, ezért Fanni és Nándi jegyesképeit júniusban készítettük el a Wicklow dombjait átszelő utakon meg-megállva….

Kívánom, hogy mindig olyan szeretettel és rajongással tekintsetek egymásra, mint ezeken a portrékon és bármit hozzon elétek az Élet, soha ne engedjétek el egymás kezét. Ahogyan az évek telnek majd, mindig elmondhassátok: “bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy” (Emily Brontë: Üvöltő szelek)..

.