Csendes, ragyogó augusztusi este, távol a világtól, boldogan, 1 évvel ezelőtt. Cowboy-osat játszunk…. Körülöttünk lekaszált mező teszi vadnyugatiassá a hangulatot, a nap lustán pihen az égbolton. Legújabb horgolt remekműveink, a lovacskák már felsorakozva várják, hogy megetessék, megfuttassák őket. Milán a kis belépőn toporog, alig győzi kivárni, hogy kipakoljuk a “díszletet” és kezdődjön a móka.

Végre lekerülnek a ruhák és indulhat az önfeledt pancsolás a naplementében. A kalandhoz kisvártatva csatlakozik a Hold is, Milán egyből észreveszi, majd miután tudatta velünk, hogy ott a Hold az égen, dalra fakad. Nem tanítottam neki, a dal az ő kis babanyelvén szól: “Titáttitááá, titáttitááá.”

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

Leave a comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *